A játék szerepe
Tulajdonképpen a játéknak alapvető szerepe van a szociális, érzelmi, nyelvi és értelmi képességek fejlődésében, elősegíti a gyermek, világgal kapcsolatos ismereteinek megszerzését olyan összetett dolgokról, mint a méret, az alak, a gravitáció, a tömeg, a merevség és a rugalmasság. Látnunk kell azt, hogy ez a tanulás már a születést követő korai hónapokban elkezdődik. A játék hozzájárul a finom és a nagy motorikus képességek fejlődéséhez is, és erősíti a mászáshoz, a járáshoz és a nehéz tárgyak emeléséhez szükséges izmokat. A tárgyak tulajdonságainak felfedezésén kívül a játék fejleszti a leleményességet, a képzelőerőt, a kreativitást és a problémamegoldó képességet. Lélegzetelállító élményt adhat az, amikor megfigyeljük egy fiatal gyermek játékának bonyolultságát. A játék nélkülözhetetlen az értelmi és testi fejlődéshez, és segít a gyermeknek a világ megértésében. De talán feltesszük magunknak a kérdést: Hogyan tud két, autónak képzelt és autóhanggal kísért, kocka tologatása hozzájárulni ahhoz, hogy létrejöjjenek a gyermek agyában a fontos, hosszan tartó kapcsolatok? Talán még soha nem gondoltunk arra, hogy a játéknak egy ilyen fontos funkciója is van. Vizsgáljuk meg a játékot, és nézzük meg, mi is az alapja ezeknek a látszólag haszontalan tevékenységeknek, melyekben a gyerekek életük első éveiben olyan nagyon el tudnak mélyedni.
Mikortól játszik a gyermek?
Néha elég nehéz éles különbséget tenni a játék és a felfedezés között, például amikor a kisbaba játékait egymás után többször ledobja az etetőszékéből a földre. Ilyenkor játszik, anyját bosszantja vagy esetleg a gravitációval kísérletezik? Valószínűleg a három dologról egyszerre van szó, de a játéknak annyira fontos szerepe van a fejlődésben, hogy ebből a szempontból egy tevékenységnél sem szabad elfeledkezni. Attól függően, hogy hogyan definiáljuk a játékot, ez körülbelül a harmadik hónap környékén kezdődik, amikor is a kisbaba órákon keresztül próbálgatja az előtte függő tárgyakat megütögetni, illetve amikor megpróbálja megfogni lábujjait. Ezek a látszólag haszontalan tevékenységek hozzájárulnak a kéz-szem koordináció fejlődéséhez, és új kapcsolatokat hoznak létre a kisbaba agyában a vizuális kéregnek és a motorikus kéregnek nevezett területek között. Az agy egyes területein belül, illetve a közöttük lévő kapcsolatok létfontosságúak a fejlődés szempontjából. A játékon keresztül a gyermekek kis fizikusokká válnak, felfedezik a tárgyak súlya, mérete és alakja közötti különbségeket, és azt is, hogy kemény felülethez dobva milyen hangot adnak. Érdemes időt fordítani arra, hogy megfigyeljük, milyen erősen tud összpontosítani, és milyen kitartóan próbál egy-egy új tárgyat megfogni. Vegyük észre arcán az örömöt, amikor végre sikerül valamit -még ha pillanatokra is- megfognia. A siker felett érzett öröm következtében endorfin nevű anyag szabadul fel agyában, mely a nyugalom és az elégedettség érzetét kelti benne.
A játék szerepe az érzelmi fejlődésben
Nem szabad lebecsülni a játéknak az érzelmi fejlődésben betöltött szerepét sem. A gyermekek gyakran kerülnek szembe nehéz problémákkal, mint amilyen például egy testvér születése, melyet egy szerepjáték biztonságos körülményei között saját kis világában fel tudnak dolgozni. A gyermekekkel foglalkozó terapeuták is gyakran alkalmazzák a játékot, traumát elszenvedett gyermekeknél. Szülőként is gyakran többet megtudhatunk gyermekünk félelmeiről, ha megfigyeljük játékát, mintha közvetlen kérdéseket teszünk fel. Ne kérdezzük tőle, hogy nyugtalan-e valami miatt, hiszen ekkor szavakkal kellene kifejeznie érzéseit, – és ez a fejlődésének ebben a szakaszában még meghaladja képességeit. Mélyebb érzelmeit, érzéseit könnyebben megismerhetjük akkor, ha alaposan megfigyeljük, hogyan játszik. A dühöt és a féltékenységet lehet csökkenteni, ha a gyermek babákkal játssza el ezeket a helyzeteket. Ezért kistestvér születése előtt jó ötlet venni egy csecsemő formájú játékbabát. Ne szidjuk le a kisgyermeket, ha kiabál a babával vagy megüti. Ez egészséges jele annak, hogy új érzéseit próbálja megérteni és kezelni, miközben áthelyezi félelmeit saját, képzelt világába, távol az igazi világtól és az igazi kisbabától. A gyerekek a játék segítségével tapasztalják meg a társadalmi szokásokat is. Babákkal játszanak el társadalmi-drámai szerepeket, például a tanár, a mozdonyvezető, az anya, az apa, a kisbaba és a rendőr szerepét, a legkülönfélébb módokon, így megismerik a szerepek közötti különbségeket és fokozatosan megértik helyüket egyre táguló világukban.
Ezért ha legközelebb gyermekünket egy olyan játékban látjuk, amit korábban „csak haszontalannak” tekintettünk, akkor próbáljuk őt más szemszögből nézni és gondoljunk azokra a értelmi kapcsolatokra, melyek éppen akkor jönnek létre gyorsan fejlődő agyában!
A játék a gyermekek életében egészen más szerepet tölt be, mint a felnőttekében. Gyermekkorban a játék jelentősége hatalmas, hiszen a megismerést segíti. A játék révén gyarapodnak ismeretei a világról, mozgása finomodik, gondolkodása fejlődik, segít élményeinek megértésében, érzelmeinek elfogadásában, a feszültségek feldolgozásában, illetve a társas szabályok gyakorlásában, az alkalmazkodásban is hatalmas szerepe van. Fontos tudni, hogy a gyerekek számára minden játékká válhat, ám korántsem minden az! Ami a játékot játékká emeli, az az örömszínezet. A gyermek a játék során jóleső, feszült állapotba kerül, a valósággal nem törődik, mégis, mindvégig megtartja vele kapcsolatát. Ezt a jelenséget, különös, elvarázsolt állapotot nevezzük kettős tudatnak. Ennek köszönhető például, hogy bár a gyerek teljes komolysággal állítja, hogy mennyei süteményeket készített homokozás közben, mégis, eszébe sem jutna azokat valóban megkóstolni.
Az évek multával, ahogy a gyermek fejlődik, a világról való ismeretei egyre bővülnek, új készségek, új megismerési lehetőségek birtokába kerül, úgy változik a játék típusa, formája, funkciója is az életkorral. Életünk első játékai érzékszerveinkhez, közülük is elsősorban a szánkhoz kapcsolódnak. A csecsemő nyálával játszik, szájával fedez fel mindent, ezt nevezzük explorációs játéknak. Ahogy fejlődik, hamarosan már a mozgás, a járás öröme, a „sikerült” élménye hajtja őt tovább és tovább, később pedig a társakhoz való közeledés, a közösségi összetartozás, baráti kötődés kerül az előtérbe, barátságok és fiktív barátságok köttetnek. Mindez a társas funkciók gyakorlását szolgálja.
Nagy jelentősége van a játékban a ritmusosságnak is, bizonyos mozgások, szavak ismétlésének, hiszen ez a gyermek számára biztonságérzetet teremt egy számára oly bizonytalan, ismeretlen világban. Hasonlóan jellegzetes játék az utánzás is. Másfél éves kortól a gyermek mindent utánoz, amit csak lát, s ez számára nem csak örömforrás (a „másnak lenni” öröme), de egyben lehetőség feszültségének levezetésére is. A játékban való megismétlésnek a konfliktushordozó kínos élmények okozta feszültség levezetésében is nagy szerepe van. A gyermek eljátssza szülei veszekedését, s ezáltal máris csökken a feszültség; babáival lefejezést játszik, miközben tudat alatt talán testvérével való konfliktusát oldja, indulatait levezeti; kis plüssnyuszija győzedelmeskedik a félelmetes farkas felett, s ezzel feldolgozatlan vágyait fejezi ki szerepcsere segítségével.
Fantázia és illúzió segítségével tehát rengeteget fejlődik, tapasztal a gyermek, miközben képes feszültséget okozó élményeinek levezetésére, érzelmeinek feldolgozására, biztonságérzet teremtésére is. És ahogyan játékai révén a világot mindinkább megismeri, lassan-lassan a felnőtt világot is birtokába veszi, úgy feledi el lassanként gyermekkora varázslatait, csodáit, játékainak, gyermeki világának helyébe pedig végül a felnőttek, a realitás, és egészen másfajta csodák világa lép.
Forrás:http://gyerekdolgok.blogspot.hu
